Mikor egyedül van az ember nem, nem, a wécén ülve, vagy az irodában mikor dolgozik, hanem úgy mikor már sok ideje egyedül van, akkor el kezd gondolkodni, hogy nekem kell egy társ egy olyan akivel el lehet lenni viccelődni, mindenfelé utazgatni, hasonlóak legyenek a világról alkotott képeink, stb.

DE néha az embernek lejjebb kell adni az elvárásaiból nem teljesülhet minden egyszerre, sőt van mikor egy sem teljesül, de mégis kell neked az a személy mert nem akarod, hogy egyedül legyél.

Az utolsóról fog szólni ez a történet. Klaudia egy átlagos lány volt élte mindennapjait cukrásztanoncként. Kicsit okosabb, jó testű, szép arcú, fura barátokkal.. Egyszer egy szép napon egy ismerős ajánlásával  ráírtam... sikerült olyan szöveggel indítani ami egyből betalált és utána már csak írogatni kellett neki ami nem nagy teljesítmény. Nem telt el sok idő az első találkozóig ott annak rendje és módja szerint meg is történt a csodacsók ami sok mindent eldöntött.

Na itt most álljunk meg egy picit szóval összegezzük:

1) könnyen meg lehet hódítani,

2) jó teste van,

3) okos is,

4) fizetni se kell érte,

Mi a probléma? csupán csak annyi, hogy semennyi közös sincs benne és bennem és valahogy furán is viselkedett az első találkozó után mintha nem találtuk volna a közös hangsúlyt. Nekem kellett. Régen éreztem már így igazából abban a pár hónapban tök boldog voltam, nem gondoltam másra csak rá. Gyanakodnom is kellett volna tényleg annyira fontos vagyok neki mint ő nekem? Aztán szépen lassan mikor nem akart találkozni már leesett a tantusz koppant ám nagyot. Összeveszem vele elküldtem noha nem igazán keményem csak, hogy érezze. Így talán mondhatjuk hogy én szakítottam vele... kezdetnek jó volt, jó volt szeretettnek érezni magam mindenkinek kívánom ezt az érzést.

U.I.: Egy dolog még bennem maradt és ezt le kell írnom. Eddigi életem során általában férfi barátaim voltak akiket már nagyon régóta ismerek mindegyik egytől-egyig a legjobb barátomnak tekintek. A női barátságról csak elméleteim léteztek, hogy milyen lehet mikor két nő nem törődik semmivel és élvezi egymás társaságát. Az első találkozásunk alkalmával láttam valamennyi barátját neki. Nem kellett volna.... Azt a lónyerítést amit nevetésnek csúfolnak ők és azt a leszaromságot ahogy átvonultak a városon azt hittem rendőrt hívnak ránk annyira garázda módon viselkedtek. Elnézést kedves olvasó próbáltam leírni pontosan milyen érzés volt, de még mindig a sokkja alatt vagyok és csak ezeket a szavakat tudtam leírni.

Beherowka